Mágikus találkozások: Karácsonyi varázslat az Azúr Sárkány Kreatív Stúdióban

Január 3-án végre újra személyesen is összegyűlhetett a Lumen közössége, hogy bepótoljuk az ünnepi időszak legmeghittebb hagyományát, a karácsonyi találkozót. Az eseménynek ezúttal az Azúr Sárkány Kreatív Stúdió adott helyet, amely már érkezéskor is barátságos, otthonos hangulattal fogadta a diákokat. A meleg fények, a mugli praktikával elhintett fenyőillat és a gondosan megterített asztalok azonnal éreztették velünk, hogy ez a délután nemcsak a programokról, hanem az együtt töltött időről is szól.

Tanáraink igazi ünnepi vendéglátással készültek. Friss, ínycsiklandó szendvicsek, sós rágcsák és házi készítésű finomságok sorakoztak az asztalokon, mintha csak egy varázslatos lakoma kellős közepébe csöppentünk volna. Sweet csinos, illatos mézeskalácsai szinte túl szépek voltak ahhoz, hogy megegyük (bár végül persze nem csak nézegettük őket), Kit a bátrabbak kedvéért mindenízű drazséval készült, amely több meglepetést is tartogatott. Jómagam villám- és teszleksütikkel, valamint egy csokibéka-válogatással járultam hozzá a kínálathoz. Mondhatni, senki sem maradt éhes, a vércukorszintünkre egész biztosan nem lehetett panasz.

Amíg lassan mindenki megérkezett, társasjátékozással ütöttük el az időt. A nevetések és barátságos rivalizálás gyorsan megtöltötték a termet élettel. A játék végére Zina bizonyult a legügyesebbnek, így ő gyűjthetett be egy ajándékcsomagot, ami természetesen további lelkesedést szült a többiekben is.

A találkozó alkalmával kiosztásra kerültek a kézzel készült oklevelek is az elmúlt időszakban sikeresen elvégzett RBF és RAVASZ vizsgák után és ezúttal a szerencsére bízva magunkat instant házbeosztó sorsjegyeket is kaparásztunk. Ezután kezdetét vette az ajándékozás, amely talán az egyik legfelemelőbb része volt a délutánnak. Kézzel készített apróságok, gondosan válogatott társasjátékok, személyes meglepetések és édességek cseréltek gazdát. Jó volt látni, mennyi figyelem és kreativitás rejlik egy-egy csomagban, minden ajándék mögött ott volt az a gondolat, hogy örömet szerezzünk egymásnak.

Az egyik ajándék különösen felkeltette a figyelmünket. A csomag mélyén egy régi, enyhén megsárgult pergamen lapult, furcsa jelölésekkel és egy hátborzongató rajzzal. Elsőre csak ennyit pillanthattunk meg belőle, mivel a titokzatos tekercs Moor professzor birtokába került, aki ügyelt rá, hogy a tartalma még jó ideig rejtély maradjon. Ettől persze egyre biztosabbak lettünk benne, hogy látnunk kell. A titokzatos lelet azonnal találgatásokat indított el és észrevétlenül ez lett az egész délután következő fejezetének kiindulópontja.

Mielőtt azonban teljesen belemerültünk volna a rejtélybe, Fay egy különleges kvízzel készült nekünk. A kérdések a Lumen világáról, tanárainkról, diáktársainkról és az elmúlt időszak emlékezetes pillanatairól szóltak, így a vetélkedő egyszerre volt tudáspróba és vidám nosztalgiázás. Sokszor hangos nevetés törte meg a gondolkodást, amikor egy-egy emlékezetes pillanat vagy régi történet került szóba. A verseny végén hárman is ajándékokkal gazdagodtunk, köztük egy sötétben világító kockaszettel, amely később meglepően hasznosnak bizonyult.

A pergamen titka azonban nem hagyott minket nyugodni… A prefektusi gárda vezetésével végül nyomozásba kezdtünk. Újságcikkeket gyűjtöttünk, apró részleteket illesztettünk össze, gyanús összefüggéseket kerestünk és minden új információ csak még több kérdést szült. A játékos nyomozás során igazi csapatként működtünk együtt és a hangulat pillanatok alatt kalandregénybe illővé vált. Jártunk a könyvtár zárolt részében, hogy egy tanáraink beszélgetéséből kihallott szófoszlány alapján még több ismeretet szerezzünk. Ezután közös erővel megszereztük az elrejtett pergament, melyből bizonyossá vált, hogy nem történt félrehallás. De kié lehetett a pergamen? Ki akarna egy ilyen lényt létrehozni és miért? A nyomok és találgatások elég baljós következtetésekhez vezettek és abban maradtunk, hogy a válaszokat talán az Emeséhez tervezett látogatás során találjuk majd meg. Úgy tűnik, ez a történet még korántsem ért véget…

Miután büntetőmunka nélkül megúsztuk a délutánt és még várnunk kellett az Emesével való találkozásra, visszatértünk valami könnyedebbhez. Újabb kör társasjátékozás következett, az utolsó sütemények eltüntetésével és hosszú beszélgetésekkel. A nap végére kellemes, ünnepi fáradtság telepedett ránk.

Amikor lassan búcsút vettünk egymástól, mindannyian éreztük, hogy nem csupán egy találkozón vettünk részt. Nemcsak ajándékokat, hanem közös élményeket, történeteket és egy újabb kaland ígéretét is hazavittük magunkkal. Ez a találkozó ismét emlékeztetett rá, hogy a Lumen közössége nemcsak egy iskola, hanem egy igazi, összetartó csapat, ahol mindig történik valami varázslatos.