A varázslények gyógyítása jóval összetettebb feladat, mint a mugli állatorvoslás. Magyarországon a magizoológiai praxisok többsége rejtett, természetközeli területeken működik, ahol a kezelések zavartalanul zajlanak. A szakemberek nemcsak anatómiai, hanem a varázslények mágikus tulajdonságaival kapcsolatos ismeretekkel is rendelkeznek. Ezek a praxisok nemcsak rezervátumok számára elérhetőek, hanem háziállatok gyógyításával is foglalkoznak. Így ha legközelebb valamelyik krupkölyök befal valami számára nem annyira kedvező ételt, akár egy ilyen helyi magizoológus is a segítségére siethet.

Ugyanakkor vannak speciális törődést igénylő lények is. Egy sérült hippogriff ellátása például külön protokoll szerint történik. A lény büszke és rendkívül érzékeny a tiszteletadásra, ezért az első lépés nem a fizikai vizsgálat, hanem a kapcsolatfelvétel. Ha a gyógyító nem hajt fejet megfelelő módon, a kezelés azonnal meghiúsulhat. Szárnytörés esetén a csontot nem pusztán rögzítik: speciális csontforrasztó főzetet alkalmaznak, amelyet főnixkönny és boszorkányfű stabilizál. A regenerációt többfázisú gyógyító bűbáj segíti, amely nem kényszeríti, hanem támogatja a természetes gyógyulást. A túl erős varázslat ugyanis torzulást okozhat a szárny ízületeiben. A vízi lények, például kákalagok kezelése más kihívásokat rejt. Itt a legnagyobb veszély a mágikus fertőzés, amely a vízi környezetből ered. A magyar gyógyítók ezért gyakran használnak tisztító, holdfényben érlelt bájitalokat.

A modern magyar mágikus állatorvoslás egyensúlyt keres: tiszteletben tartja a természet rendjét, miközben képes reagálni a sérülésekre, amelyek gyakran emberi beavatkozás következményei. Az orvvadászat a mai napig hatalmas probléma, a legtöbb sérült mágikus lény ennek, illetve az egyre fejlődő mágiamentes technológiának köszönhető. A cél nem a lények „megjavítása”, hanem az ökoszisztéma stabilitásának megőrzése.