Bevezetés

A mágia öröklődésének szabályai a Harry Potter világában már gimnáziumi genetika tanulmányaim óta foglalkoztatnak. Rövidre lehetne zárni a kérdést azzal, hogy egyáltalán mi értelme egy „mugli” tudomány törvényszerűségeit ráhúzni egy kitalált univerzumra, ami definíció szerint varázslatos? Nos, Tolkien már 1947-ben megfogalmazta, hogy egy „tündérmesébe” akkor tud a leginkább belemerülni az olvasó, ha annak a másodlagos valóságát a belső konzisztencia igényével dolgozták ki¹, tehát a fikciós világ eseményei, logikája megfelel a saját szabályrendszerének, ezért a maga alternatív realitásában hitelesnek érezzük. Nemcsak én vélekedem úgy, hogy a Harry Potter varázsvilága ennek a követelménynek megfelel, hanem a téma kutatói is². Márpedig olvasóként mégiscsak a valóságos világ szabályaiból tudunk kiindulni, és annak logikai rendszerét vetítjük ki a kitalált univerzumra is. Ilyen módon például az, hogy a varázsképesség a történetben egyértelműen öröklődő jelleggel adódik át az újabb generációkra, számunkra ismerős jelenség, és hozzájárul a hitelesség érzéséhez. Ez a téma jól illusztrálja a J.K. Rowling által végzett világalkotás minőségét: bár az írónő nyilvánvalóan nem értett ilyen mélységben a biológiához, a leírtak genetikai vonatkozásai tudományosan megmagyarázhatók; ki lehet következtetni a mágikus adottságok öröklődését a valós genetika eszköztárával.

A továbbiakban ennek bemutatására teszek kísérletet, több forrás felhasználásával. Fontos megemlíteni, hogy Rowlingnak nem volt célja minden csodálatos jelenséget megmagyarázni – számos elemet misztikusnak hagyott meg – így az ehhez hasonló elméletek szükségszerűen némi saját elképzelést, „headcanon”-t tartalmaznak; nem lehet őket egyértelműen mérvadónak tekinteni. Jelen írásban – amely terjedelménél fogva részletekre bontva jelenik meg az idei három lapszámban – kiemelek a korábban leírt elméletekből számomra meggyőző elemeket, és a saját ismereteimmel összhangba hozva próbálom felállítani a mágikus genetika szabályrendszerét, de ez a létező tudományos alapok ellenére szubjektív vélemény marad.

Bár törekszem a közérthető megfogalmazásra, némi alap genetikai háttér megismerése hasznos lehet a továbbiakhoz. Az egyes cikkek végén mindössze egy rövid szójegyzéket teszek közzé a legfontosabb fogalmakkal, de írtam egy részletes genetikai alapozó szöveget, ami erre a linkre kattintva érhető el. Javaslom mindenkinek, aki nem jártas a biológiában, vagy már megkoptak az ismeretei. Az egyszerűbbtől a bonyolultabb témák felé haladva, sok-sok képpel és táblázattal ismertetem a témakör alapjait. Aki végigolvassa, biztosan nem érheti meglepetés a cikkekben.

Varázsképesség a Harry Potter világában – öröklődő jelleg?

A kérdést érdemes először a biztos tényekkel kezdeni; olyan információkkal, amelyeket maga az írónő erősített meg, vagy a regényekből levezethetők. Az első felmerülő kérdés, hogy a mágia képessége biztosan öröklődő képesség-e? Bár született korábban írás tudományos folyóiratban is, amely ezt megkérdőjelezi³, a kérdést határozott igennel tudjuk megválaszolni. Nemcsak Rowling írta le ezt később tényszerűen, miszerint: „a mágia egy domináns és ellenálló gén”⁴, de a történetből is egyértelmű, hogy nem szerzett tulajdonságról van szó. Az aranyvérű családokban hosszú nemzedékeken keresztül konzisztensen jelen lévő varázserő önmagában bizonyító erejű (egy tulajdonság családi halmozódása a genetikai eredetet igazolja). Továbbá, a muglik vagy kviblik eredendően alkalmatlanok a varázslásra, függetlenül a körülményektől vagy az igyekezettől (ld. Frics esetét a VillámVarázzsal), míg a varázstudónak született személyek vagy mágikus varázslények tanulás nélkül, természetüknél fogva képesek a mágiára (jó példa erre a gyermek Harry tudatlan varázslatai, amikor még a varázsvilág létezéséről sem tudott). A családi leszármazási rend is nyilvánvaló: a varázsképességű szülőknek – kevés kivétellel – mágikus gyermekei születnek, és egyes ritka, veleszületett mágikus tulajdonságok nemzedékeken átívelően jelennek meg az érintett családokban.

Két nagy múltú aranyvérű varázslócsalád (Black, Lestrange)

Különleges veleszületett mágikus képességek

Az említett öröklődő adottságok közé tartozik a látói adottság, vagy éppen a párszaszó. E két tulajdonság lineáris öröklődése viszonylag egyszerűen definiálható, egygénes öröklésmenetre utal⁵. A párszaszájúság domináns tulajdonság, mivel láthatóan a Gomold család szinte minden tagjánál megjelenik, de más családokban hiányzik (ha recesszív jelleg volna, szükséges lenne a házastárstól is egy hasonló allél, márpedig például Voldemortnál, akinek apja mugli volt, ilyenről nyilván nem beszélhetünk). A jóslásra való fokozott fogékonyság ellenben recesszív képet mutat: az, hogy Sybill Trelawney az ükanyja, Cassandra látói képességével dicsekszik, arra utal, hogy közelebbi felmenői hasonlóval nem rendelkeztek. Több nemzedék kellett tehát ahhoz, hogy a lappangó allél találkozzon egy hasonló (recesszív) alléllal, és újabb látó születhessen a családban. A jövőbe látás képessége – bár ritka – nem csak egy családra korlátozódik, például Grindelwald is látói képességek birtokosa volt.

Az idézett tanulmány⁵ a metamorfmágiát is említi, mint hasonlóan egygénes öröklődésű tulajdonság, azonban én erről nem vagyok meggyőződve. Nymphadora Tonks egyik szülője (Andromeda Black, Ted Tonks) sem volt metamorfmágus. Domináns jelleg így szóba sem jöhet, de a recesszívet is nehéz megmagyarázni. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy a mugliszármazású Ted valamelyik felmenője nemcsak varázsló vagy boszorkány volt, de hordozta (és tovább is örökítette) a tulajdonságért felelős recesszív allélt. Sőt, eszerint Remus Lupinnak is heterozigótának kellett volna lennie a kérdéses génre, hiszen Tonks-szal közös fiuk, Teddy már születésétől fogva képes volt változtatni a hajszínét. Nem lehetetlen mindez, de felettébb valószínűtlen annak alapján, hogy a történet a metamorfmágiát még a varázslók között is rendkívül ritka adottságként írja le. Valószínűbb, hogy egy génkölcsönhatás áll a háttérben, ahol a metamorfmágia megjelenéséhez két feltétel szükséges: egy domináns allél jelenléte váltja ki a konkrét képességet (B), azonban ez csak akkor működőképes, ha egy másik, recesszív szabályozó gén homozigóta formában fordul elő (aa). Ez az ún. „inhibitor gének” esete, ahol metamorfmágusok csak az „aaBb” vagy „aaBB” allélkombinációjú személyek lesznek. A „B” gén bár domináns, ritka a varázsvilágban, és még olyankor sem gyakran látható a hatása, mert a recesszív „a” allél szintén ritka, amit ráadásul mindkét szülőnek hordoznia kell. Ha ez a helyzet, Ted génkészlete „Aabb” vagy „aabb”, míg Andromedáé „AaBB” vagy „AaBb” volt. Nymphadora biztosan „aaBb” lett, Remusnak pedig „Aabb”-nek (esetleg „AaBb”-nek) kellett lennie, hogy a kis Teddy szintén metamorfmágus lehessen („aaBb”, vagy esetleg „aaBB”). Elképzelhető, hogy az is oka a metamorfmágia ritka előfordulásának, hogy a recesszív „a” allél a mugliknál gyakoribb, míg a domináns „B”-t aranyvérű családok örökítik. Mivel aranyvérűek ritkán házasodnak muglikkal, így kicsi az esélye a „B” és „a” allélok találkozásának (bár, mint láttuk, az aranyvérű Andromeda Tonksnak kellett legyen valamelyik ágról egy „a” allélja).

Sybill Trelawney (látó), Tom Rowle Denem (párszaszájú), Nymphadora Tonks (metamorfmágus)

A sorozat következő részében rátérek majd a varázserő öröklődésének lehetséges magyarázataira, ami kicsit fogósabb és még izgalmasabb kérdés, mint az eddigiek.

Fogalomjegyzék:

• gén: az örökítő anyagnak (DNS-nek) egy szakasza, amely egy előlény bizonyos tulajdonságát meghatározza
• allél: a génnek egy változata, ami az adott tulajdonság egyfajta kimenetelét eredményezi (eltérő allélek eltérő jelleget váltanak ki – pl. szemszín, öröklődő betegségek)
• domináns allél: egyetlen másolatban is elegendő az általa meghatározott tulajdonság érvényesítéséhez, még ha a másik allél tőle eltérő is.
• recesszív allél: két másolatban szükséges jelen lennie az általa meghatározott tulajdonság érvényesítéséhez. Ha a másik allél domináns, az elnyomja a hatását.
• homozigóta: az adott génhelyen két azonos allél található
• heterozigóta: az adott génhelyen két különböző allél található
• génkölcsönhatás: egy tulajdonság kialakításában két vagy több gén vesz részt, azok alléljainak eredő hatása határozza meg a megjelenő jelleget.

Irodalomjegyzék:

1) R.R. Tolkien: „On Fairy-Stories”, esszé. Oxford University Press, 1947.

2) B. Northrup: „J R R Tolkien’s lecture „On Fairy -Stories”: The qualities of Tolkienian fantasy”. UNLV Retrospective Theses & Dissertations, 2004.

3) Dodd, C. Hotta, M. Gardner: Harry Potter and the prisoner of presumption. Nature, 2005. 437:318.

4) https://web.archive.org/web/20120208051328/http://www.jkrowling.com/textonly/en/extrastuff_view.cfm?id=19

5) V. Ramagopalan, M. Knight, G.C. Ebers, J.C. Knight: Origins of magic: review of genetic and epigenetic effects. British Medical Journal, 2007. 335:1299-1301. https://doi.org/10.1136/bmj.39414.582639.BE