Bűbájos dallamok: Zenés lények – Magizoológiai kitekintő

A zenét gyakran az emberi kultúra csúcsteljesítményének tartjuk, pedig a varázsvilágban számos lény szólaltat meg dallamot, ritmust vagy épp félelmetes hangversenyt. Ezek a teremtmények nem csupán énekelnek, olykor huhognak, nevetnek, altatnak, vagy épp rettegésbe hajszolják a hallgatót. Íme a legérdekesebb „természetes muzsikusok”!

Augurán – a halált hozó ének

A magizoológia tagozatos diákok számára bizonyára nem ismeretlen ez a lény, amit ír főnixnek is neveznek. A zöldesfekete tollazatú augurán éneke baljós, siratóhoz hasonló, épp ezért azt gondolták, hogy dala a halál közeledtét jelzi előre. Több esetről is van tudomásunk, mikor egy varázsló az augurán dalát meghallva szívrohamot kapott. A leghíresebb eset mégis Ütődött Uric nevéhez fűződik, aki méltán kapta nevét, hisz különös kísérleteiről vált hírhedté. Nevezett “tudós” nem kevesebb, mint ötven auguránt tartott a hálószobájában, melyeknek egy csapadékos telet kísérő kánonja következtében, Uric egyik reggel azzal a meggyőződéssel ébredt, hogy bizonyosan elhalálozott. Kísértetnek gondolván magát, többször is megpróbált átsétálni házának falain, de próbálkozásainak eredménye mindössze egy súlyos agyrázkódás volt. Mára valódi tudósok bizonyították, hogy az augurán csak a közelgő esőt jelzi énekével, így manapság előszeretettel tartják időjárás előrejelző házikedvencként.

Hurú – a színes csalogány

A sorban következő szárnyas varázslény az Afrikából származó, tarka tollazatú madár, a hurú. Nem csak külseje pompázatos, hanem éneke is kellemes zene a fülnek, legalábbis egy rövid ideig. Még nem sikerült meghatározni az okát, azonban mindenki számára köztudott, hogy a hurú éneke hosszú távon őrületbe kergeti az embert, éppen ezért tartása engedélyköteles és némító átokkal sújtva tartható csak, amit minden hónapban meg kell újítani. A cikkünkben már említett Ütődött Uric, aki sikerrel pályázhatná meg az “Abszruditás professzora” címet, hurúkkal is folytatott kísérletet, mivel vitatta az elismert tudósok által közölt tényt, hogy a hurú dalát kerülni kell. Három hónapon át tartó kísérletbe fogott, mely során a birtokában lévő hurúk dalát hallgatta, mivel meggyőződése volt, hogy daluk gyógyító hatással bír. A kísérlet végül csúfos eredménnyel zárult, mikor is Uric pucéran jelent meg a Varázslótanács előtt, feje tetején egy döglött bozzal, amit parókaként viselt.

Nosztallang – a búcsúdal

Cikkünkben meg kell említsük az életét némán eltöltő kis kék madarat, a nosztallangot. Békés természetű madár, mely átok nélkül is csendben tölti napjait, így tökéletes házi kedvenc lehet, legalábbis azoknak, akiknek nincsenek titkaik. Halála előtt ugyanis a madár hosszadalmas búcsúdalba kezd, amely során minden hangot “visszajátszik” fordított sorrendben, amit valaha hallott. 

Főnix – a bátorság hangja

Cikksorozatunkban már említettük a soron következő varázslényt, a nagy multú főnixet, ami egy csodálatos, hattyú méretű piros tollazatú madár. Több különlegessége közül, most varázslatos éneke miatt említjük meg, mely bátorságot tölt a tisztaszívűek lelkébe és félelmet ébreszt a rossz szándékú emberekben. Előfordulása nagyon ritka és nehezen szelídíthető madár, így ezt a kiváltságot csak kevesen élhetik meg.

Erkling – a halálos kacaj

Mivel cikkünk ismeretterjesztő céllal készül, említést kell tennünk az velejéig gonosz erklingről vagy más néven villiről, aki muzsikáját fegyverként használja. Ez a manószerű bestia elsősorban Németországban volt elterjedt, ahol jellegzetes visító kacajáról vált ismertté. Noha nem zenél a szó klasszikus értelmében, az erkling hipnotikus nevetése képes volt bűvkörén belülre szippantani a gyerekeket, akik a hang hatására elkószáltak szüleiktől és a villi csapdájába estek, aki végül felfalta őket. Szerencsére a német Mágiaügyi Minisztérium szigorú óvintézkedései hatékonynak bizonyultak, így manapság már nem történhetnek hasonló esetek.

Mantikór – a zenés vacsora

A mantikór egy emberfejű, oroszlántestű szörnyeteg, melynek skorpiófarka halálos mérget hordoz. Kevésbé híres zenei tehetség, de a krónikák szerint a mantikór jókedvűen dudorászik, miközben áldozatát fogyasztja. 

Sellő – a víz dala (Mermaid’s Song Multilanguage 25 versions)

A világon szinte minden vízben megtalálhatóak, ám gondosan elrejtett városaikról keveset tudunk csak. Különböző kinézetűek, akárcsak az emberek, így több alfajt különböztethetünk meg, de egy mindenképpen közös bennük, nagyon szeretik a zenét. Legrégebbi feljegyzésekben a görög sellőket, sziréneket és tritónokat említik, létezésükről a mugli szépirodalom és képzőművészet is megemlékezik. A sellők éneke lenyűgöző, de csalóka: a víz alatt csodálatosan szól, kristálytiszta és varázslatos harmóniában csendül fel, ám a víz fölött hallgatva rekedt, rikácsoló hangnak hat. Egyesek úgy vélik, ha valaki a víz alatt hallgatja a sellők koncertjét, álomszerű látomásokat tapasztalhat. 

Horkolymók – a zenés csínytevő

A golymókok kedves, pufók lények, de létezik egy különleges alfajuk, amely egyre elterjedtebb a csínytevő diákok körében. Rózsaszín, gömbölyű testükből altató dallamot hallatnak, amely pillanatok alatt álomba ringatja a hallgatóságot. Csakhogy a horkolymókok nem mindig elégedettek a közönség reakciójával. Ha valaki elalszik a koncertjükön, ami valljuk be, elég gyakori, akkor bosszúból bájolt tintával firkálják tele a szundikálók arcát.

Záróakkord

A zene minden világban jelen van: ott lüktet a szívünkben, ott rezdül a levegőben, és ott bújik meg a varázslényekben is. Egy augurán baljós éneke ugyanúgy üzenetet hordoz, mint egy főnix bátorító dala vagy a sellők kristályos harmóniája. Van, amelyik megnyugtat, van, amelyik rettegést kelt, és van, amelyik egyszerűen csak álomba ringat minket. A varázslények zenéje emlékeztet minket arra, hogy a dallam nem csak hangszerből születhet: lehet huhogás, rikoltás, szárnycsapás, víz alatti rezgés vagy akár egy mogorva mantikór dudorászása is. A természet és a mágia közösen komponálják ezeket a furcsa koncerteket, amelyek néha félelmetesek, néha gyönyörűek, néha pedig egyszerre mindkettő. És hogy mi a tanulság? A zenét sosem szabad lebecsülni. Egy ártatlannak tűnő dallam életet menthet vagy épp veszélybe sodorhat. A főnix éneke erőt adhat egy kétségbeesett pillanatban, a nosztallang búcsúja könnyeket csalhat a legkeményebb szívekbe is, a horkolymók altatója pedig talán segít nyugodtan átaludni a vizsgaidőszakot… hacsak nem ébredünk firkákkal az arcunkon.

Legközelebb, amikor erdőben sétálunk, tó partján álmodozunk vagy csak kinyitjuk az ablakot a koraesti szellőnek, figyeljünk a hangokra. Ki tudja, talán nem is szél susog a fák között, hanem egy rejtőzködő lény készül épp a maga kis koncertjére. Hiszen a varázsvilágban minden dallam több annál, mint amit a fülünkkel hallunk: mindegyikben ott lüktet egy történet, egy titok és egy csipetnyi bűbáj.