Nekem ez lesz az első cikkem a LumeNews-ban, így gondoltam kezdetből egy érdekes könyvajánlót fogok publikálni: ami pedig az első, saját magam által írt könyvről fog szólni. Az Eyernyők ifjai egy nagyon izgalmas sci-fi, ami a közeljövőben játszódik, a főszereplői pedig három gimnazista diák, akik érdeklődnek a tudományok és a világegyetem iránt.

Azon kívül hogy ez a könyv volt a legelső független könyv amit írtam életemben, van egy érdekes keletkezési története is. Életem első „könyve” az volt, amikor még bőven alsóban elolvastam a Nils Holgersont, és néhány összetűzött papírra leírtam röviden a történetét, és zsírkrétával rajzoltam mellé mindenfélét. Pár évvel később, mikor 10 évesen elolvastam a Harry Potter köteteket, nagyon sok fanfictiont írtam róla. Ezek már önálló történetek voltak, de többnyire csak néhany oldalasak. Kezdetből kézzel, papírra készítettem, aztán pedig world-be begépelve, mellé pedig formakészítővel pálcikaembereket készítettem. Ezeket többnyire az öcséimnek vagy anyuéknak írtam születésnapi ajándéknak.

Egyszer azonban nagy fába vágtam a fejszémet. Elhatároztam hogy a legidősebb öcsémnek írok születésnapjára egy hosszabb, kb. 40 oldalas Harry Potter fanfictiont, amiben már az sem egyértelmű hogy ki a jó, és ki a rossz. A kezdetből jónak beállított karakterekről egyre több negatív tulajdonság derül ki, az elején Malfoy-szerűnek ábrázoltról pedig hogy igazából legkevésbé sem bántó, negatív jellem. Ezek után elhatároztam, hogy írok egy hosszabb, első Harry Potter terjedelmű fanfictiont anyumnak – sose lett kész. Rájöttem, hogy saját ötleteket is írhatnék. Olyan 12 évesen kezdtem el apu születésnapjára írni egy önálló sci-fi-t. Ez lett az Eyernyő ifjai.

Emlékszem, még az elején jártam, amikor egyszer anyutól kértem segítséget, hogy nézze meg, nincs-e benne sok helyesírási hiba. Ekkor nagyon leszidott – ugyanis már az első néhány oldalon több káromkodás is olvasható volt. Gyorsan kihúztam, és egyébként a mai napig nem szeretem a trágársagot tartalmazó regényeket. Maga a történet három középiskolásról szól. Egy lány, aki érdeklődik a humán és a reál tudományok iránt is, Johanna, egy nagyonmatekos srác, Kelemen, akit a történet során többnyire Kelmnek hívnak, és egy vallásos srác, Máté. A közös kalandjuk ott indul, hogy a Föld pusztulófélben van az emberi hibák miatt, és ők ezért építenek egy űrhajót, és elhagyják a földet. A kalandjaink során számos kihívással szembe kell nézniük. Például, van e élet a földön kívül? Vajon tényleg olyan könnyedén lehet teleportálni? A könyvnek hibája, hogy elsősorban a felsős korosztálynak készült a történet, de sokszor tartalmaz szakmai, fizikai-csillagászati összefüggéseket, tényeket.

Ha bárkinek megtetszett az ajánló alapján, írjon rám, és én szívesen átküldöm bárkinek a kb. ötven oldal terjedelmű történetet.