Mágikus találkozások: Karácsony a Könyvtárban

A Karácsony a Könyvtárban rendezvényt december 13-án, az ELTE Egyetemi Könyvtárban rendezték meg, ahol az érdeklődőket varázslatos programkínálat várta. A könyvtár ezúttal nem csupán az olvasás csendes menedéke volt, az épület erre az időre igazi varázsvilággá alakult. A Roxfort hangulatát idéző eseményre a látogatók egy meghívóval nyerhettek belépést és könyvek, játékok, varázslények és titkok között barangolhattak egész nap. A szervezők két turnusban, délelőtt és délután is megnyitották a varázslatos könyvtári világ kapuit. Én a délutáni programokon vettem részt, amikor a könyvtár már teljes ünnepi fényében ragyogott és a látogatók valóban elmerülhettek a varázslatos hangulatban. Az épület erre az időszakra egészen más arcát mutatta, a csendes olvasóterek helyét izgalmas programok, élő találkozások és kreatív foglalkozások vették át.

Az esemény számomra a karácsonyi vásárban kezdődött, ami az első emeleti szeszélyes lépcsőfordulóban kapott helyet. Az asztalokon sorakozó könyvek között hosszú időt töltöttem el, fantasy regényeket, ünnepi témájú köteteket és különleges kiadásokat lapozgattam. A vásár igazi kincsesbánya volt mindazok számára, akik hisznek abban, hogy egy könyv nem csupán tárgy, hanem kapu más világok felé. A standok között sétálva könnyű volt megfeledkezni az időről, hiszen minden borító egy új történetet ígért.
A következő állomás Diószegi Endre professzor Varázslatos könyvek workshopja volt, amely egyszerre bizonyult kreatívnak és gondolatébresztőnek. A foglalkozás során 21. századi varázsigéket és varázstárgyakat kellett megalkotnunk, olyan ötleteket, amelyek a modern világ kihívásaira adnának mágikus válaszokat. A legbátrabb gondolkodók meg is oszthatták találmányaikat, így tanultuk meg közösen a „Tanulátusz” varázslatot a mindössze 6 éves alkotótársunktól, akinek nem volt más célja, csak hogy több ideje juthasson a legózásra. A tanár úr ugyanakkor figyelmeztetett minket a túlzott kényelem veszélyeire, hiszen mihez kezdenénk a rengeteg felszabaduló idővel, ha mindent egy pálcaintéssel megoldhatnánk? Fiatal feltalálónk ekkor sem késlekedett a válasszal, rögtön rámutatott a még több legózás lehetőségére, ami végül mindannyiunkból hangos nevetést váltott ki. A terem megtelt kacagással és talán ekkor értettük meg igazán, hogy a varázslat nem feltétlenül a bonyolult megoldásokban rejlik, hanem abban, ha merünk örülni az időnek, amit azzal tölthetünk, amit igazán szeretünk. Az alkotómunkát egy rövid, ám annál izgalmasabb beszélgetés egészítette ki a Harry Potter-könyvek magyar fordítójával, Tóth Tamás Boldizsárral, akit arról kérdezgettünk miként ültette át magyar nyelvre a könyben szereplő varázsigéket. Különleges élmény volt betekintést nyerni abba, hogyan születnek meg magyar nyelven a jól ismert varázslatok és milyen döntések állnak egy-egy fordítás mögött.

A könyvek világa után a program szó szerint életre kelt a Varázslatos lények bemutatóján. Az állatokat Horváth Valéria magizoológus mutatta be, aki szakértő és közvetlen stílusával közelebb hozta a közönséghez ezeket a különleges élőlényeket. Találkozhattunk királypitonokkal, boa constrictorral, akromantulákkal, egy aga varanggyal, trópusi pápaszemes bagollyal, csuklyás díszpatkányokkal, bólintérrel, sőt még óriás ezerlábúakkal és sziszegő csótányokkal is. A bemutató egyik legnagyobb meglepetése egy farkas volt, amely különösen nagy hatást tett a közönségre közvetlenségével és szelídségével. A kezdeti bátortalanságot hamar felváltotta a kíváncsiság, miközben rengeteget tanulhattunk az állatok viselkedéséről és szerepéről.

A program teljes ideje alatt lehetőség volt elsajátítani az átváltoztatástan fortélyait, az alkotóterem folyamatosan nyüzsgött. Szorgos kezek készítettek varázspálcákat, manósapkákat és sálakat, különleges ékszereket és kitűzőket, a résztvevők lelkesen próbálták ki kreativitásukat. Itt vált igazán kézzelfoghatóvá a varázslat, nem készen kaptuk, hanem mi magunk teremtettük meg.

A sok élmény után jól esett egy kis megálló az udvaron, ahol forró teát kortyolgatva osztoztunk kísérőmmel egy hatalmas sajtos perecen. Ez a rövid pihenő egyszerre volt felüdülés és közösségi élmény, ahol ismeretlenek beszélgettek egymással és mindenkit áthatott az ünnep meghitt hangulata. Alkalmunk akadt lélekben felkészülni egy igazi kihívásra is, hiszen innen az udvarról nyílt a Titkok Kamrájának bejárata. A bejáratnál egy halálfaló őrködött, aki csak egy találós kérdés helyes megválaszolása után engedett tovább. Odabent baljós félhomályban botorkálva juthattunk el a valódi kihívásig, ahol a könyvtár egyik professzorának kiszabadítása volt a feladatunk. A pince egyik belső termében a falakon láthatatlan tintával írt kérdések várták a látogatókat és csak a megfejtésük után sikerült kiszabadítanunk a rabul ejtett professzort, aki jutalmul megmutatta a boszorkányos könyvek titokzatos gyűjteményét. A kamra sötét, rejtélyes atmoszférája valóban azt az érzést keltette, mintha egy varázslóiskola elzárt részébe tévedtünk volna.

A délután folyamán több turnusban kvízeket is tartottak a varázslóközösségben sokak által ismert Quizland szervezésében. Az utolsó fordulót sikerült elcsípnünk, ahol összesen 48 rendkívül felkészült résztvevő mérte össze tudását. A kérdések komoly agytornát és gyors gondolkodást igényeltek, így különösen örültem annak, hogy végül a 9. helyen végeztem ebben az erős mezőnyben. A dobogósok értékes ajándékokat vihettek haza magukkal, többek között társasjátékokat és különféle varázslatos használati tárgyakat (bögre, táska), így kicsit irigykedve figyeltem őket. Az élmény azonban mindennél többet ért, a közös gondolkodás izgalma, a nevetések, a felismerés öröme és az a különleges érzés, hogy ennyi lelkes, hasonló érdeklődésű emberrel együtt vehettem részt a játékban, önmagában is jutalom volt.

A nap zárásaként egy Sötét Varázslatok Kivédése órán vettem részt, amelynek középpontjában Edevis tükre, az önismeret és a szívünk legmélyebb vágya állt. A programot a Pottcast csapata szervezte, akik különleges szemléletükkel friss nézőpontot hoztak a varázsvilág értelmezésébe. A csapat egyik felét már gyerekként ámulatba ejtette Harry Potter világa, míg a másik fele most, felnőttként ismerkedik meg vele, ezt a kettősséget dolgozzák fel és vitatják meg csatornájukon is. Ez a megközelítés az órán is érezhető volt, a téma nemcsak a történetbeli varázstárgyra fókuszált, hanem arra is, mit jelent számunkra ma, különböző élethelyzetekben az önismeret és a vágyainkkal való szembenézés. A beszélgetés elgondolkodtató és személyes hangvételű volt, méltó lezárása a tartalmas élményekkel teli délutánnak.

Összességében a Karácsony a könyvtárban rendezvény nem csupán egy jól szervezett programsorozat volt, hanem valódi élményutazás a könyvek és a fantázia világában. Ritka alkalom, amikor ennyi különböző, mégis egymáshoz szervesen kapcsolódó program fér meg egy helyen és időben. Könyvek, alkotás, állatok, rejtvények, beszélgetések és önismereti témák váltották egymást szinte észrevétlenül. Személyes véleményem szerint egyetlen dolog hiányzott csak, egy időnyerő, amely lehetővé tette volna, hogy minden programot kicsit hosszabban, elmélyültebben élvezhessünk. Sokszor éreztem úgy, hogy szívesen maradtam volna még egy kicsit egy-egy helyszínen, meghallgattam volna egy újabb történetet, feltettem volna még néhány kérdést vagy egyszerűen csak tovább élveztem volna az adott pillanat hangulatát. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért, az esemény emlékezetes maradt és biztos vagyok benne, hogy sokunkban megszületett a vágy legközelebb is visszatérni, újra végigjárni a könyvtár varázslatos útvonalait és ismét elmerülni ebben az ünnepi, történetekkel teli világban.